A Berzsenyi Dániel Gimnázium rövid története

Iskolánk múltjának vizsgálata során 1941-ig két patinás intézet történetét kell szemügyre vennünk. Ekkor olvadt össze az a két gimnázium, amely addig külön-külön is meghatározó szereplői voltak a magyar, s ezen belül a főváros közoktatásának.

Iskolánk egyik elődjét, fővárosunk első állami gimnáziumát a "Pesti császári és királyi katolikus főgimnázium"-ot 1858-ban alapították. A másik intézmény története 1872-re nyúlik vissza. Ekkor alapították a későbbi Bolyai Gimnáziumot, fővárosunk 9. középiskoláját Budapest-Terézvárosi Állami Főreáltanoda néven.

Fennállásunk 145 éve alatt 10 ezernél több diák tett sikeres érettségi vizsgát, s állta meg helyét a későbbiekben. Közülük számosan tevékenységük, eredményeik folytán országos, illetve világhírnévre tettek szert. Van közöttük Nobel-díjas tudós, akadémikus, kiemelkedő művész, parlamenti képviselő.

Iskolánk diákja volt Bálint György, Bánki Donát, Beke Manó, Gábor Dénes, Hajós Alfréd, Heltai Jenő, Hegedűs Géza, Jacobi Viktor, Karinthy Frigyes, Károlyi Mihály, Kemény János, Klein György, Komlós Aladár, André Kosztolányi, Tom Lantos, Pártos Géza, Pólya György, Rados Gusztáv, Sárközi György, Sebők Zsigmond, Soros György, Szabolcsi Bence, Szepesi György, Szőnyi István, Zerkovicz Béla, és még folytathatnánk a sort.

A kezdetektől magas színvonalú nevelőmunka fő letéteményese mindenkor a kiemelkedő egyéniségekből álló tanári kar. Nagy elődök névsorából ragadjunk ki néhányat. Iskolánk tanára volt Ady Lajos, dr. Alexander Bernát, dr. Badics Ferenc, Barthal Antal, dr. Beke Manó, dr. Beőthy Zsolt, Benedek Marcell, Borzsák István, Corsano Avendano Gábor, Frőhlich Károly, Hofer Károly, Kardos Tibor, dr. Kürschák József, dr. Prém József, Reif Jakab, Rómer Flóris, dr Theisz Gyula, Vajthó László, dr. Wágner Alajos, Zeithammer Antal. A jelenlegi nevelőtestület is számos országosan elismert tanár köré szerveződik.

Az 1858-as alapítás évében a főgimnáziumban német nyelven indult meg az oktatás, majd két év múltán már magyar tannyelvűvé vált az intézmény. Az addig különböző helyeken működő iskola 1876-ban önálló épületet kapott: felavatták a Markó utca 35 szám alatti épületet, amely 1952-ig volt gimnáziumunk otthona. A főreál iskola is néhány év hányattatás után 1883-ban kapott önálló épületet a Markó utca 18-20 alatt, szemben a főgimnáziummal. Ekkor kezdődött a két szomszédvár nemes versengése, amely végül 1941-ben az iskolák összevonásával végződött.

A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban 1858 és 1949 között, tehát közel száz esztendőn keresztül nyolc évfolyamos gimnáziumi oktatás folyt.

1952-ben a Fővárosi Tanács VB utasítására a gimnáziumnak el kellett hagynia a Markó utcai épületet, hátrahagyva az országos jelentőségű értékkel bíró könyvtárát, kiválóan felszerelt szertárait.

A folytatás némi kitérő után a Huba utcai társbérletben folyt 1986-ig, ekkor kapta iskolánk a jelenlegi önálló épületet.

A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folyó oktató-nevelő munkára mindenkor a szakmai igényesség, a kötelező tananyagon túlmutató ismeretátadás, a diákok személyiség fejlődését figyelemmel kísérő, toleráns, s ugyanakkor világosan megfogalmazott, magas szintű követelmény állítás volt jellemző.

Intézményünket fennállása óta az ország legjobb középiskolái között tartják számon. A jelenlegi tanári gárda igyekszik megfelelni az elődök, az iskola hírneve által megfogalmazott kötelezettségeknek, s a mai kor követelményeinek. Felkészültségét számos tudományos fokozat, publikáció, nyelvvizsga és a Fővárosi Önkormányzat Pro Urbe díja is jelzi. S hogy a mai Berzsenyi méltó folytatója a korábbi időszakok Berzsenyijének, bizonyítják diákjaink országos tanulmányi és sportversenyeken, egyetemi felvételi vizsgákon való sikeres szereplése, számos nyelvvizsgája.