| Berzsenyis induló, Mázas kancsó, Eltakarják a napot, Ohio, Neked írom a dalt, Tizenhat tonna, Hajnali ének Jeszenyin emlékére, Nehéz az iskolatáska, Micimackó, 67-es út, A börtön ablakába, Petróleumlámpa, Az utcán, Szása, Rejtelmek, Kertész leszek, Ha én rózsa volnék, Újra itt van, Valaki mondja meg, Valahol egy lány, Mama kérlek, Cigányhimnusz (Zöld az erdő), Mért hagytuk, hogy így legyen | |
| Berzsenyis induló | |
| Én vallom azt, hogy láttam régen azt, kit tőlem megtagadtatok. Én mondtam is de nem hittétek, én bűnös vagyok. Fenn az égen, fenn az égen, fenn az égen jártam én, Fenn az égen, fenn az égen, fenn az égen láttam én. Én tudtam azt, hogy eljössz értem, éreztem, hogy ez csak így lehet. Én számtalanszor kértem tőled, adj szép életet. Fenn az égen, fenn az égen, fenn az égen jártam én, Fenn az égen, fenn az égen, fenn az égen láttam én. |
|
| Mázas kancsó | |
| Mázas kancsó bögre, mézes borral töltve, Télen-nyáron, mindenkor vár a pince öble, Szomjat olt a hűvös bor, mégis lángolsz tőle, Tölgyfa asztal, széles pad, édes álom őre. Kedves tervem forgatom, néktek önként mondom, Minden gondom, bánatom, sűrű borba fojtom, Mámor ízű levegő felszítja a vágyat, Ez a kocsma temető, meghal itt a bánat. |
|
| Eltakarják a Napot | |
| Árnyékot vet rám a fény, szélcsendben lobog hajam, sima úton megbotlom, felhőtlen ég alatt ázom. Refrén: Eltakarják a Napot, eltakarják a Napot, eltakarják előlem, mert egy fejjel kisebb vagyok Nekem a függöny se nyílik, zuhanyból szögek sebeznek, zsebkendőm hideg beton, engem a HÜLYÉK SZERETNEK! Refrén Pohár ha ránézek, törik, ingemnek öt ujja van, tüdőmből levegő elszökik, tükörben lenézem magam. Refrén |
|
| Ohio | |
| Megmondtam én, enyém leszel, és többé már senki sem ölel. Vár ránk a part, hív a nagy folyó, csobban a víz, hív az Ohio. Megkértem őt szép kedvesen, jöjjön velem, sétáljon velem. Vár ránk a part, hív a nagy folyó, csobban a víz, hív az Ohio. És amikor átöleltem, a késemet nekiszegeztem. Felkiáltott: kérlek ne ölj meg, a halálba ne küldj engemet. Éjfél után értem haza, jajj mit tettem, ó én ostoba. Megöltem őt, akit szerettem, mert nem kellett, ó a szerelmem. Megmondtam én, enyém leszel, és többé már senki sem ölel. Vár ránk a part, hív a nagy folyó, csobban a víz, hív az Ohio. |
|
| Neked írom a dalt | |
| Hé! Te, aki az utcán újságot árulsz, És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson, Éjjel tanulsz, fáj a szemed, S a fáradtságtól a könnyed kicsordul. Adj egy percet nekem az életedből! Hé! Te, aki nappal a dolgodat végzed, Géped vezeted, hajtod magad, Embert gyógyítasz, és gyereket tanítsz, S este fáradtan várod az álmodat. Adj egy percet nekem az életedből! Refrén: Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem, hogy tudd, Hogy érezd, hogy el hidd nekem, hogy neked szól a gitár, Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények, És csak neked írom a dalt, neked énekelek... Asszony! Te, aki életet adtál kezemnek, Hogy neked is írjon egy dalt. Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed, Hunyd le a szemed, és csendben figyelj rám! Adj egy percet nekem az életedből! Refrén Lány, És most Te jössz a sorban, kinek tudnia kell Hogy rád is vár még egy dal. Ó, de nem ez a dal, egy sokkal szebb, Ami csak a tiéd. Figyelj rám! Adj egy percet nekem az életedből! Refrén |
|
| Tizenhat tonna | |
| Az ember sárból jött s a sárba tér, A szegény ember nem más, csak izom és vér, Csak izom és vér és csontos kéz, És erős hát és durva ész. Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér Egy nappal vénebb vagy a hiteledért Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek, A lelkem a vállalatot illeti meg. Hogy megszülettem, nem volt még napsugár De csákányt a kézbe, és a bánya vár. Tizenhat tonnát raktam, akár a gép, S a zord főnök így szólt: "Elég szép!" Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér Egy nappal vénebb vagy a hiteledért Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek, A lelkem a vállalatot illeti meg. Hogy megszülettem, eső hullt a telepeken, És "küszködj" és "melózz" lett a becenevem, Mint kölykét az oroszlán nevelt a sors, S az asszony hallgat, mert a kezem gyors. Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér Egy nappal vénebb vagy a hiteledért Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek, A lelkem a vállalatot illeti meg. Ki jönni lát, jobb, ha félre lép, Volt, aki nem tűnt el, s már csontja sem ép, Az egyik öklöm vas, a másik acél, S ha nem talál el jobbról, akkor balról ér. Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér Egy nappal vénebb vagy a hiteledért Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek, A lelkem a vállalatot illeti meg. |
|
| Hajnali ének Jeszenyin emlékére | |
| Elkártyáztam a gyönge szívem, Suhogasd meg a szoknyád, Hajnal. Pálinkát lehelek Rád szelíden, Megháglak nehezen, halkan. Jöjj Oroszország, vodka virága, Nevetés néked a véred. Pincefehérek a volgai fák, Tejszínű szűz ez a az élet. Lebukik fejem, és úgy zokogok, Haloványul bennem a bánat. Veretik körülöttem az ősi dobot, Szaladok Hajnal teutánad. Ez a csontpufogás, ez a hanti rege, Hitemet hirdeti híven, Kataton bálvány légy fekete, Hiszen elkártyáztam a szívem. |
|
| Nehéz az iskolatáska | |
| Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt. Melyik útra lép? Komoly most a tét. Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt, Balra van az iskola, esze súgja: menj oda! De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt. Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt. Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán, Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet. Felcsillant a két szeme: inkább tartok ő vele, Elindult a lány után, bármi lesz is ezután. De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt. És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött. Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad! Épp ott állnak ők az iskola előtt. Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment. Hát most mit tegyek? Én is elmegyek. Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt. Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt. |
|
| Micimackó | |
| Egy napon, mikor Micimackónak Semmi dolga nem akadt, Eszébe jutott, hogy tenni kéne Valami nagyon fontosat. Elment tehát Malackához, Hogy meglesse, mit csinál. De Malackánál éppen akkor Senkit nem talált. Így hát elindult hazafelé, Miközben sűrűn hullt a hó. Arra gondolt, otthon talán Akad egy kis ennivaló. Hogy kimelegedjék ugrándozott, S jó nagyokat lépett,S a hidegre való tekintettel Énekelni kezdett, (hogy:) Minél inkább havazik, Annál inkább hull a hó. Minél inkább hull a hó, Annál inkább havazik. Hull a hó és hózik (-zik-zik,) Micimackó fázik (-zik-zik,) Hull a hó és hózik (-zik-zik,) Micimackó fázik. Ismert erdei körökben Az az általános nézet, Hogy Micimackó, mint minden medve, Szereti a mézet. És ez nem csak afféle Szerény vélemény, Hanem határozottan állítom, Hogy tény, tény, tény. Ezért, mikor hideg van És sűrűn hull a fehér hó, Kell hogy legyen az almáriumban Eltéve ennivaló. Így aztán, ha délidőben Micimackó megéhezik, Megkóstol egy csupor mézet Alaposan, fenékig. Refrén Hát kérem: Micimackó a barátom, És gyakran elbeszélgetünk Azokról a dolgokról, miket Mind a ketten ismerünk Tanultunk egy verset is, És most már kívülről tudom, Ha hideg van és hull a hó, Én mindig ezt dúdolgatom:Refrén |
|
| A 67-es út | |
| Nagy esők jönnek és elindulok Elmegyek innen messze A 67-es úton várhatsz rám dideregve Nyáréjszakán ha nem jövök Esik az eső és mennydörög A csillagokkal ha szédülök Esik az eső és nem találsz rám Csillagok, csillagok mondjátok el nekem Merre jár, hol lehet most a kedvesem Veszélyes út, amin jársz Veszélyes út, amin járok Egyszer te is hazatalálsz Egyszer én is hazatalálok Nagy esők jönnek és itt maradok Itt maradok örökre A 67-es út mellett Az árokparton ülve Nyáréjszakán, ha nem jövök Esik az eső és mennydörög A csillagokkal ha szédülök Esik az eső és nem találsz rám Csillagok, csillagok mondjátok el nekem Merre jár, hol lehet most a kedvesem Veszélyes út, amin jársz Veszélyes út, amin járok Egyszer te is hazatalálsz Egyszer én is hazatalálok U.i.: Te vagy az utolsó gondolat A szó, ami engem megtalál Igazat mond és megsimogat Te vagy az utolsó nyár |
|
| A börtön ablakába | |
| A börtön ablakába soha nem süt be a Nap, Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat. Ragyogón sűt a Nap, és szikrázik a fény, Csak a szívem szomorú, hogy nem vagy már az enyém, Szeretlek én... Egy késő üzenet, egy megkésett levél, Amelyben üzened, hogy nem vagy már az enyém. Ragyogón sűt a Nap, és szikrázik a fény, Csak a szívem szomorú, hogy nem vagy már az enyém, Szeretlek én... |
|
| Petróleumlámpa | |
| Kényes porcelán, és itt áll a zongorán Egy fényes régi-régi-régi-régi lámpa. Talpán zöld betűk: én vagyok a fény, a tűz, Hogy láss az éjszakába'. Petróleumlámpa, Milyen szép a lángja. Kémlelt éjeket, sok lepkét megégetett És tűrt sok-sok-sok hazugságot. Száz év rálépett, ismeri az életet És érti a nagyvilágot. Petróleumlámpa, Milyen szép a lángja. Kislány, ha itt jársz, az árnyékod kék óriás, Megnéz és elvarázsol. Bámulsz, hogy mi van, nézel, mint a moziban, És két szép szemedben táncol. Petróleumlámpa, Milyen szép a lángja. |
|
| Az utcán | |
| Néha furcsa hangulatban az utcát járom egymagamban, Nincsen semmihez sem kedvem, de érzem azt, hogy nincs ez rendben így. Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek... Megállok egy utcasarkon. Merre tovább? Melyik úton? Elindulok, párat lépek, á, erre most miért menjek én? Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek... Lámpavasnak támaszkodva az embereket nézem sorban. Fáradt arccal mind sietnek, találgatom: merre mennek ők? Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek... Vannak, akik végigmérnek. Szép kis alak - így beszélnek. A fejükre is állhatnának, érdekelni nem tudnának ők. Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova jutok... Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll, eszembe jut, hátha vársz rám. Látod, már nem tétovázok, megyek hozzád, meg nem állok én. És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek, Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek. |
|
| Szása | |
| Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma, Nem volt a Szása, csak egy kis cigányleány. Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában, Vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván. Szergej dalára víg táncot jár a Szása Szergej virágra díszlik dús barna haján. Csodás május éjjel az erdő sűrüjében Csókot kér a legény, s csókra csókot ád a lány. Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak, Elvitte őt erővel egy kozák legény. Hites feleségnek és törvényes cselédnek, Álmaiban él csupán az erdei legény. Sápadt a Szása és búsan jár a házban, Unott minden éjszakája, unott nappala. De ha Szergej eljő, hogy "Szása hív az erdő!" Újra ő a legvidámabb, s a legboldogabb |
|
| Rejtelmek | |
| Rejtelmek, ha zengenek Őrt állok, mint mesében. II: Don don don-dana don Don-dana dana-dana don don :II Szól a szellő, szól a víz, Elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, Folyamodnak teérted. Refrén: II: Don don don-dana don Don-dana dana-dana don :II Én is írom énekem, Ha már szeretlek téged. Tedd könnyűvé énnekem Ezt a nehéz hűséget. Refrén |
|
| Kertész leszek | |
| Kertész leszek, fát nevelek, Kelő nappal én is kelek. Lá.. Nem törődöm semmi mással, Csak a beolytott virággal. Lá... Minden beolytott virágom Kedvesem lesz virágágyon. Ha csalán lesz, azt se bánom, Igaz lesz majd a virágom. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Tejet iszok és pipázok, Jó híremre jól vigyázok. Nem ér engem veszedelem, Magamat is elültetem. Ha már elpusztul a világ... Kell ez nagyon, igen nagyon, Napkeleten, napnyugaton. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Ha már elpusztul a világ... |
|
| Ha én rózsa volnék | |
| Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék, Minden évben négyszer virágba borulnék, Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak, Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak. Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, Akárhonnan jönne, bárkit beengednék, Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött, Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött. Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék, Hogy az egész világ láthatóvá váljék, Megértő szemekkel átnéznének rajtam, Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott éjjel fényben megfürödnék, És ha egyszer engem lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna. Ha én zászló volnék sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa lennék, Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek. |
|
| Újra itt van | |
| Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat Csapjad össze, csapjad össze, csapjad össze a mancsodat Újra hallom, újra hallom, újra hallom a hangodat Refrén: Légy a vendégünk, légy az emlékünk, Ünnepeljük meg a nagy találkozást, És, hogy elférjünk, arra megkérünk, ne csinálj felfordulást. Szép leányok, szép leányok, Szép leányok ne sírjatok Hullanak már, hullanak már, hullanak már a csillagok És mi mégis, és mi mégis, és mi mégis itt vagyunk Refrén |
|
| Valaki mondja meg | |
| Refrén: Madarak jönnek,
madarak jönnek, Halálpezsgőt permeteznek Fekete könnyel megvéreznek Valaki mondja meg, milyen az élet, Valaki mondja meg, miért ilyen? Valaki mondja meg, miért szép az élet, Valaki mondja meg, miért nem? Valaki mondja meg, miért jó az ember, Valaki mondja meg, miért nem? Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá, Valaki mondja meg, miért nem? Refrén Valaki mondja meg, kinek kell hinnem, Valaki mondja meg, kinek nem? Valaki mondja meg, ki hová érhet, Milyen az íze az élet vizének? Valaki mondja meg, a hosszú évek, Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat? Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, Valaki mondja meg, hol marad? Refrén Valaki mondja meg, hogyan kell élni, Apám azt mondta: ne bánts mást! Valaki látta, hogy bántottalak már, Valaki látta, hogy bántottál. Valaki mondja meg, miért vagyunk itt? Anyám azt mondta: boldog légy! De anyám azt nem mondta, miért nem e földön, Anyám nem mondta, mondd miért? |
|
| Valahol egy lány | |
| Valahol egy lány hófehérben jár Ő a legszebb messze földön Hívja őt egy nap az öreg király Feleségül megkívánja, de így szól a lány: Refrén: A királyné nem leszek, nem leszek Akkor inkább elmegyek, elmegyek Soha vissza nem jövök, nem jövök már. Valahol egy lány feketében jár Arca sápadt, nem beszélhet Hívja őt egy nap az öreg király Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám! Refrén Valahol egy lány sehova sem jár Szép titokban eltemették Hívja őt egy nap az öreg király Szörnyű mérges, hogyha nem jön - mit tehet mást? Refrén Óó, valahol így van ez, valahol így van ez, óó. |
|
| Mama kérlek | |
Mama kérlek, meséld el nekem |
|
| Cigányhimnusz (Zöld az erdő) | |
| Zöld az erdő, zöld a hegy is, A szerencse jön is, megy is. Gondok kése húsunkba vág, Képmutató lett a világ. Egész világ ellenségünk, Űzött tolvajokként élünk. Nem loptunk mi, csak egy szeget Jézus vérző tenyeréből. Isten könyörülj meg nékünk, Ne szenvedjen tovább népünk! Megátkoztál, meg is vertél, örök csavargóvá tettél. |
|
| Mért hagytuk, hogy így legyen | |
| Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk. Refrén: Virágok közt veled lenni, El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így Refrén |
|
