Bernhard Hagemann: Emilia im Baum (Auszug aus dem Roman)

Bernhard Hagemann: Emilia a fán (Részlet a regénybõl)

Fordította:
Farkas Máté 10. D (2015. április)

Hallja a konténerhajók kürtjét, és a Schmilinsky utca zaját. Hallja a dudálást, a kiáltásokat és a biciklicsengok hangját, miközben kitárul szeme elõtt az üres folyosó a nagyszülei házában. Nyolcszáz kilométerre a Schmilinsky utcától. Itt már nincs bútor, kép és szõnyeg.

Stoerte fölveszi a fejhallgatóját, mert nem akarja hallani a hangyákat, csigákat és a kígyókat. Szívesebben hallgatja a hamburgi kikötõ és az utcák zaját, amik az MP3 lejátszóján vannak. A zörejeket még otthon vette fel, Hamburgban, mielõtt el kellett költöznie.
- Ez butaság. - mondja az anyukája. – Az ember nem hallhatja a hangyákat, bogarakat, csigákat, még a kígyókat sem. – Stoertének le kell vennie azt az idétlen fejhallgatót.
-A hangyák halkan ugatnak! – mondja Stoerte. – és ez zavarja õt. Az anyjának persze fogalma sincs semmirõl. Amikor a neszeket utánozza, amelyeket az ugató hangyák hallatnak, akkor mindig azt mondja – „Illz-Illz-Illz!”
-Illz nem ugatás. – mondja az anyukája. Ezzel még egyszer bebizonyosodott, hogy nem ért semmit. Stoerte kivételes megfigyelõ. Ezt mindig megemlíti az anyukájának. – Én mindent észreveszek!
Viszont minél több zaj jön a fülhallgatóból, annál kevesebbet vesz észre abból, amit egyébként szokott.

A Stoerte név óviking eredetû, amit a tengerész apja adott neki. Ez azonban nem teljesen igaz. Apukája tulajdonképpen gyakorló orvos, aki a nagyszülõk házában vidéki rendelõt akar létesíteni. Visszatérve a Stoerte névhez, saját magát hívja így, õ találta ki ezt a nevet. Mióta a Bajorországban kell laknia, kicsit átírta az élettörténetét. Szülei a Linus nevet adták, viszont a Stoerte név sokkal inkább észak-németnek hangzik. – véli Stoerte. – Szögletes és éles, mint az északi táj, mint Hamburg. Más, mint Bajorország, a bájos lendületes dombjaival, ahol a zöld fûben a hangyák, és borjúk bõgik el a bajor himnuszt.

A család nevéhez a viking hangzású Stoerte név sokkal inkább kalózosnak hat. Ugyanis a keresztnevét „OE”-vel írják és a családneve pedig Becker, ez a kettõ együtt még északibb hatást kölcsönöz a nevének. Az „OE” betûket Ö-nek kell ejteni. Störte Becker, majdnem mint Németország leghíresebb kalóza.
Keresztneve lehet akár egy idegenszó a honvágyra, mert Stoertét szinte minden zavarja Bajorországban, nem érzi otthon magát. A bõrnadrágok, a sör, a tehenek, a fehér és szürke felhõk, a hegyek, a fehér kolbász, májas hurka, sült kolbász, a Spezi név, mely a Colamixet jelenti, a…

Elõször tiltakozott Stoerte és a lelke is a költözés ellen. Együtt kaptak ekcémát, asztmát az összes dél-dunai pollenre, majd kör alakban hullott ki a haja. A jeleket senki nem vette észre, maga Stoerte se. Azóta viszont már megnyugodott õ is, meg a lelke is. Sajnos egy dolog mégsem múlt el, a honvágya. Gyorsan rájött arra, hogy csak az segít neki, ha a fején a fejhallgatójával a hamburgi zörejeket hallgatva, mint egy õrült a folyosón futkorászik. Lába alatt a keménypadló, dudaszó a fülében. Ez aztán a nagyváros. Már csak egy közlekedési lámpa hiányzik, olyan, ami a forgalmat irányítja, ha valaki kijön a folyosóról, a WC-bõl, fürdõszobából, vagy talán az egyik szobából. Egy ilyen lámpát fog kérni karácsonyra.

Stoerte végigrohan a folyosón. Sötét, kis sráchoz szinte nem is illõ hosszú haja lobog a fején. Pont, mint egy északi-tengeri kalóz. A fejhallgatója túl nagy és a gyors lépésektõl lecsúszik a fülérõl. A bal kezén lévõ karórát stoppernek használja, de nem azért kell neki az óra, hogy tudja, mindig gyorsabb és gyorsabb lesz, és arra sem, hogy tudja, sokkal több idõre van szüksége, mint a régi hamburgi négyszobás lakásban.
Stoerte végigszalad a házon, és megérinti mind a négy falat, mind a tizennégy szobában a földszinten és az elsõ emeleten is. Csak utána szabad újra visszatérnie a bejárati ajtóhoz. - Ezt a szabályt õ maga találta ki.
Megállítja az órát. Két perc húsz másodperc.

- Linus! – hívja az anyja, aki a ház elõtt a kavicsos részen áll, fülén a telefonnal próbája felhívni a költöztetõ céget. – A bútorokat szállító autónak már fél órája itt kellene lennie.
- Linus! Stoerte nem hallja az anyukáját, a száját látja. -„I-u” kit hívnak I-u-nak? – gondolkodik Stoerte. – Fejhallgató nélkül viszont hallja mit mond.
- Tiszta a kezed? – kérdezi az anyja. – Nehogy összekend a falakat!
- Itt Stoertenek hívnak. – mondja Linus és máris a fején van fejhallgató, felfoghatatlan, hogy mi mindenért le kell vennie az embernek.
- E-e-a-a-a-o. – kéri az anyja – Stoerte végül szívességet téve leveszi a fejhallgatót fejérõl.
- Rendet raktál már a szobádban? – kérdezi az anyja.
-A szobám üres. – mondja Linus.
-A bõröndöd? Kipakoltad már a bõröndödet?
Mama! – sóhajt Stoerte. – Azt a pár holmit a bõröndbõl hová kéne pakolnom? – Nekem...
Egy visszautasító kézmozdulat és vége a beszélgetésnek.
- Halló? Buchner költözteto? Igen, itt Susanne Becker. Mondja, kérem… – Stoerte anyja elindul a virágágyások felé.