József Attila kikerülhetetlenül nagy költő. Ebben egyetértett
minden tanár és diák, akit megkérdeztünk arról, milyen szerepet játszik
művészete a magyarórákon. Az irodalomtörténet tanítása során szerencsére
már akkor foglalkoznak vele, amikor a 17-18 éves ifjak eléggé érettek a
befogadására.
Csak a magam nevében beszélek - kezdi Hidy Ildikó, a budapesti
Berzsenyi Dániel Gimnázium vezető magyartanára, aki elöljáróban fontosnak
tartja leszögezni, hogy a pedagógus nevelő és oktató egyben, az irodalom
pedig különösen alkalmas arra, hogy a diákoknak példákat, emberi mintákat
mutasson.
- A 16-18 éves kor a magakeresés, a lázadás időszaka - mondja. - Az eligazodásban
is segítenünk kell a gyerekeknek, és ebben József Attila maximálisan megfelelő
partner. Ebben a korában minden gyerek rögtön érti, hogy mit jelent, hogy
"Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám". Erre még az
is felfigyel, aki, úgymond, nem szereti a verset. József Attilát az utolsó
évben tanuljuk, addigra már föl vannak vértezve azzal a tudással, amellyel
befogadhatják a költészetét. Ő pedig személyében és művészetében egyaránt
jó példa arra, hogy ebben a feje tetejére állított világban értékeket mutathassunk
fel. Költészetében ott vannak a támpontok, fogódzók.
A tanárnő sorolja a kulcsszavakat: harmónia, rend, fegyelem, a család eszménye,
a munka, mások tisztelete, szociális érzékenység, az "emberhez méltó
gond", magyarságtudat.
Óra a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban
- Mintha csak mai világunk legaktuálisabb kérdéseit vette volna sorra -
jelenti ki. - Ott van például a Hazám:
"Az
éjjel hazafelé mentem,
éreztem bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikoltak a jázminok,
nagy álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán."
A diákokat megdöbbenti ez a kép, mert ez a jelenség nekik is ismerős. S
mindez elvezeti őket ahhoz, hogy a hajléktalanban meglássák az embert.
A tanárnő egyik kedvenc költeménye az Óda, a plátói szerelem és az erotika
összefonódása egyetlen költeményben. József Attila üzenete az is, hogy örülni
lehet a hétköznapoknak, élvezni kell az élet apró örömeit is.
- Van, amivel vigyázni kell - emeli föl az ujját Hidy Ildikó. - A gyerekeknek
nagyon fontos a József Attila felállította mérce: "A mindenséggel mérd
magad!", de mindig hozzáteszem: fenntartással kell elfogadni. A költő
nem ismert alkut, de nekik szükségük van kompromisszumokra. Tudniuk kell,
hogyan alkalmazzák saját életükben.
A tanárnő szerint semmit nem lehet kétszer ugyanúgy tanítani, így József
Attila költészetét sem. Minden változik: a kor is, ő maga is, a gyerekek
is mindig mások, még az is befolyásolhatja az óra menetét, hogy milyen a
fiúk és lányok aránya az adott osztályban. A Berzsenyiben vannak reál és
humán osztályok, másként közelítik meg a művészetet az ide- vagy odajáró
diákok.
A Berzsenyibe kerülő diákok hamar megtudják a felsősöktől, hogy "a
Hidy" nagy súlyt fektet a memoriterre, nincs nála kegyelem, állandóan
verseket kell tanulni. Vannak kötelezők, és mindig lehet egyet szabadon
választani a költő kötetéből. József Attilától mindenkinek meg kell tanulnia
a Tiszta szívvelt, A Dunánál harmadik részét, az Óda negyedik részét és
a mellékdalt, a Születésnapomra című verset, az Ars Poetica második felét,
a Téli éjszaka egy részletét, valamint az Íme, hát megleltem hazámat című
költeményt. De ez is minden évben változik valamennyire, és ehhez jönnek
a diákok választottjai.
- És az olyan versek, mint a Külvárosi éj vagy A város peremén? - kérdezem.
- Tanítja őt mint proletárköltőt?
- Proletárköltő, ez nem mond semmit a mai diákoknak - válaszolja. - Mintha
Móriczra azt mondanám: parasztíró. Ez beskatulyázná, ráadásul helytelenül
az alkotót, s a címkézés amúgy is joggal taszítja a gyerekeket. Az viszont
érdekli őket, ahogy az emberi sorsokat bemutatják. Vagy ahogy követjük,
hogyan jelenik meg a magyar költészetben a vidék után a város, Pest, majd
Tóth Árpádnál a körút, József Attilánál pedig "a város pereme".
A tanárnő szerint József Attila kikerülhetetlenül nagy költő. A politikai
hullámok leperegnek róla. Az érettségi új témamegjelölésében joggal szerepel
Petőfi, Arany, Ady és Babits mellett, az öt kiemelt témakör között.
Arról kérdezem, vajon a költő művei segítik-e a diákokat a kortárs irodalom
megértésében, befogadásában. Azzal kezdi a választ, hogy ma lényegében csak
Radnótiig tanítják az irodalmat. Az 1945 utáni szerzők közül általában Örkény,
Nagy László, Pilinszky és Ottlik kerül szóba. Az ő műveik pedig érthetetlenek
volnának József Attila nélkül.
- A negyedik év vége felé mintegy útravalóul megemlítek néhány nevet - mondja
Hidy Ildikó. - A költők közül tudniuk kell többek között Petriről, Téreyről,
Tandoriról, Rakovszkyról, Kovács András Ferencről, de a fiatalokról, mondjuk
Karafiáth Orsolyáról és Varró Dánielről is. Figyeljétek, valóban ők lesznek-e
a jövő nagy költői! A mai irodalmat nagyon nehéz tanítani. Az ízlésüket
tudom formálni, az érettségiig elsajátítják, hogyan alakíthatják ki a saját
értékítéletüket. Azt mondom, ahogy tanulunk angolul vagy németül, tanuljunk
Adyul vagy József Attilául. A tanárjelöltjeim csodálkoznak, amikor megkérdezek
egy reál osztályt: Hogy mondta ezt Ady, milyen szavakat használt a háborúra?
S bekiabálják a gyerekeim: "véres ájulás, téboly". Azután meg
elmegyek egy érettségi találkozóra, odajön hozzám egy fizikus, hogy elmondja,
mennyire élvezte a Varázshegyet, és azt kérdi: "Hitte volna, tanárnő,
hogy Thomas Mannt fogok olvasni?"
Része
lett a diákszlengnek
Hálás feladat József Attilát tanítani, mert a költő képes megszólítani a
mai tizenéveseket, állítja a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban magyart oktató
Tamás Csilla. - Versei beépültek a diákszlengbe, s ez is azt bizonyítja,
hogy szinte beleivódik a fiatalokba. Íme néhány, a diákok által gyakorta
citált idézet: Fecseg a felszín, hallgat a mély..., Karóval jöttél, nem
virággal..., A mindenséggel mérd magad..., Gyermekké tettél..., Kertész
leszek, fát nevelek..., Tiszta szívvel betörök..., Nem én kiáltok..., Légy,
ami lennél: férfi..., Én nem fogom be pörös számat..., A semmi ágán ül szívem...,
Születtem, elvegyültem és kiváltam..., Tudd, hogy nincs bocsánat..., Talán
eltűnök hirtelen. (U. T.)