Én vallom azt, hogy láttam régen azt,
kit tőlem megtagadtatok.
Én mondtam is de nem hittétek,
én bűnös vagyok.
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen jártam én,
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen láttam én.
Én tudtam azt, hogy eljössz értem,
éreztem, hogy ez csak így lehet.
Én számtalanszor kértem tőled,
adj szép életet.
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen jártam én,
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen láttam én.
Mázas kancsó
Mázas kancsó bögre, mézes borral töltve,
Télen-nyáron, mindenkor vár a pince öble,
Szomjat olt a hűvös bor, mégis lángolsz tőle,
Tölgyfa asztal, széles pad, édes álom őre.
Kedves tervem forgatom, néktek önként mondom,
Minden gondom, bánatom, sűrű borba fojtom,
Mámor ízű levegő felszítja a vágyat,
Ez a kocsma temető, meghal itt a bánat.
Eltakarják a Napot
(Voga-Turnovszky)
Árnyékot vet rám a fény,
szélcsendben lobog hajam,
sima úton megbotlom,
felhőtlen ég alatt ázom.
Refrén: Eltakarják a Napot,
eltakarják a Napot,
eltakarják előlem,
mert egy fejjel kisebb vagyok
Nekem a függöny se nyílik,
zuhanyból szögek sebeznek,
zsebkendőm hideg beton,
engem a HÜLYÉK SZERETNEK!
Refrén
Pohár ha ránézek, törik,
ingemnek öt ujja van,
tüdőmből levegő elszökik,
tükörben lenézem magam.
Refrén
Ohio
Megmondtam én, enyém leszel,
és többé már senki sem ölel.
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
csobban a víz, hív az Ohio.
Megkértem őt szép kedvesen,
jöjjön velem, sétáljon velem.
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
csobban a víz, hív az Ohio.
És amikor átöleltem,
a késemet nekiszegeztem.
Felkiáltott: kérlek ne ölj meg,
a halálba ne küldj engemet.
Éjfél után értem haza,
jajj mit tettem, ó én ostoba.
Megöltem őt, akit szerettem,
mert nem kellett, ó a szerelmem.
Megmondtam én, enyém leszel,
és többé már senki sem ölel.
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
csobban a víz, hív az Ohio.
Neked írom a dalt
(Presser Gábor)
Hé! Te, aki az utcán újságot árulsz,
És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,
Éjjel tanulsz, fáj a szemed,
S a fáradtságtól a könnyed kicsordul.
Adj egy percet nekem az életedből!
Hé! Te, aki nappal a dolgodat végzed,
Géped vezeted, hajtod magad,
Embert gyógyítasz, és gyereket tanítsz,
S este fáradtan várod az álmodat.
Adj egy percet nekem az életedből!
Refrén: Vártam rá, hogy
elmondjam,
hogy elénekeljem, hogy tudd,
Hogy érezd, hogy el hidd nekem,
hogy neked szól a gitár,
Neked zörög a dob,
neked gyúlnak a fények,
És csak neked írom a dalt, neked énekelek...
Asszony! Te, aki életet adtál kezemnek,
Hogy neked is írjon egy dalt.
Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed,
Hunyd le a szemed, és csendben figyelj rám!
Adj egy percet nekem az életedből!
Refrén
Lány, És most Te jössz a sorban, kinek tudnia kell
Hogy rád is vár még egy dal.
Ó, de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a tiéd. Figyelj rám!
Adj egy percet nekem az életedből!
Refrén
Tizenhat tonna
Az ember sárból jött s a sárba tér,
A szegény ember nem más, csak izom és vér,
Csak izom és vér és csontos kéz,
És erős hát és durva ész.
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Hogy megszülettem, nem volt még napsugár
De csákányt a kézbe, és a bánya vár.
Tizenhat tonnát raktam, akár a gép,
S a zord főnök így szólt: "Elég szép!"
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Hogy megszülettem, eső hullt a telepeken,
És "küszködj" és "melózz" lett a becenevem,
Mint kölykét az oroszlán nevelt a sors,
S az asszony hallgat, mert a kezem gyors.
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Ki jönni lát, jobb, ha félre lép,
Volt, aki nem tűnt el, s már csontja sem ép,
Az egyik öklöm vas, a másik acél,
S ha nem talál el jobbról, akkor balról ér.
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Hell István: Hajnali ének Jeszenyin
emlékére
A
hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
Elkártyáztam a gyönge szívem,
Suhogasd meg a szoknyád, Hajnal.
Pálinkát lehelek Rád szelíden,
Megháglak nehezen, halkan.
Jöjj Oroszország, vodka virága,
Nevetés néked a véred.
Pincefehérek a volgai fák,
Tejszínű szűz ez a az élet.
Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Veretik körülöttem az ősi dobot,
Szaladok Hajnal teutánad.
Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven,
Kataton bálvány légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.
Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Veretik körülöttem az ősi dobot,
Szaladok Hajnal teutánad.
Nehéz az iskolatáska
(Demjén Ferenc - Bergendy zenekar)
Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!
De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt.
Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán,
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet.
Felcsillant a két szeme: inkább tartok ő vele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.
De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött.
Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad!
Épp ott állnak ők az iskola előtt.
Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment.
Hát most mit tegyek? Én is elmegyek.
Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt.
Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt.
Micimackó
Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához,
Hogy meglesse, mit csinál.
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.
Így hát elindult hazafelé,
Miközben sűrűn hullt a hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott,
S jó nagyokat lépett,S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett, (hogy:)
Minél inkább havazik,
Annál inkább hull a hó.
Minél inkább hull a hó,
Annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik (-zik-zik,)
Micimackó fázik (-zik-zik,)
Hull a hó és hózik (-zik-zik,)
Micimackó fázik.
Ismert erdei körökben
Az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Hanem határozottan állítom,
Hogy tény, tény, tény.
Ezért, mikor hideg van
És sűrűn hull a fehér hó,
Kell hogy legyen az almáriumban
Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidőben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.
Refrén
Hát kérem:
Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról, miket
Mind a ketten ismerünk
Tanultunk egy verset is,
És most már kívülről tudom,
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:Refrén
A 67-es út
(Republic)
Nagy esők jönnek és elindulok
Elmegyek innen messze
A 67-es úton várhatsz rám dideregve
Nyáréjszakán ha nem jövök
Esik az eső és mennydörög
A csillagokkal ha szédülök
Esik az eső és nem találsz rám
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz
Veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz
Egyszer én is hazatalálok
Nagy esők jönnek és itt maradok
Itt maradok örökre
A 67-es út mellett
Az árokparton ülve
Nyáréjszakán, ha nem jövök
Esik az eső és mennydörög
A csillagokkal ha szédülök
Esik az eső és nem találsz rám
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz
Veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz
Egyszer én is hazatalálok U.i.: Te vagy az utolsó
gondolat
A szó, ami engem megtalál
Igazat mond és megsimogat
Te vagy az utolsó nyár
A börtön ablakába
A börtön ablakába soha nem süt be a Nap,
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón sűt a Nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, hogy nem vagy már az enyém,
Szeretlek én...
Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már az enyém.
Ragyogón sűt a Nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, hogy nem vagy már az enyém,
Szeretlek én...
Petróleumlámpa
(Omega)
Kényes porcelán,
és itt áll a zongorán
Egy fényes régi-régi-régi-régi lámpa.
Talpán zöld betűk:
én vagyok a fény, a tűz,
Hogy láss az éjszakába'.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
Kémlelt éjeket,
sok lepkét megégetett
És tűrt sok-sok-sok hazugságot.
Száz év rálépett,
ismeri az életet
És érti a nagyvilágot.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
Kislány, ha itt jársz,
az árnyékod kék óriás,
Megnéz és elvarázsol.
Bámulsz, hogy mi van,
nézel, mint a moziban,
És két szép szemedben táncol.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
Az utcán
(Illés együttes)
Néha furcsa hangulatban
az utcát járom egymagamban,
Nincsen semmihez sem kedvem,
de érzem azt, hogy nincs ez rendben így.
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...
Megállok egy utcasarkon.
Merre tovább? Melyik úton?
Elindulok, párat lépek,
á, erre most miért menjek én?
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...
Lámpavasnak támaszkodva
az embereket nézem sorban.
Fáradt arccal mind sietnek,
találgatom: merre mennek ők?
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...
Vannak, akik végigmérnek.
Szép kis alak - így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
érdekelni nem tudnának ők.
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova jutok...
Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll,
eszembe jut, hátha vársz rám.
Látod, már nem tétovázok,
megyek hozzád, meg nem állok én.
És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek.
Szása
Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma,
Nem volt a Szása, csak egy kis cigányleány.
Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában,
Vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván.
Szergej dalára víg táncot jár a Szása
Szergej virágra díszlik dús barna haján.
Csodás május éjjel az erdő sűrüjében
Csókot kér a legény, s csókra csókot ád a lány.
Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak,
Elvitte őt erővel egy kozák legény.
Hites feleségnek és törvényes cselédnek,
Álmaiban él csupán az erdei legény.
Sápadt a Szása és búsan jár a házban,
Unott minden éjszakája, unott nappala.
De ha Szergej eljő, hogy "Szása hív az erdő!"
Újra ő a legvidámabb, s a legboldogabb
Rejtelmek
(Sebő Ferenc)
Rejtelmek, ha zengenek
Őrt állok, mint mesében.
II: Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don don :II
Szól a szellő, szól a víz,
Elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
Folyamodnak teérted. Refrén: II: Don don don-dana
don
Don-dana dana-dana don :II
Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget. Refrén
Kertész leszek
(Koncz Zsuzsa)
Kertész leszek, fát nevelek,
Kelő nappal én is kelek. Lá..
Nem törődöm semmi mással,
Csak a beolytott virággal. Lá...
Minden beolytott virágom
Kedvesem lesz virágágyon.
Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.
Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.
Ha már elpusztul a világ...
Kell ez nagyon, igen nagyon,
Napkeleten, napnyugaton.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ...
Ha én rózsa volnék
(Koncz Zsuzsa)
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott éjjel fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Újra itt van
(Illés együttes)
Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat
Csapjad össze, csapjad össze,
csapjad össze a mancsodat
Újra hallom, újra hallom, újra hallom a hangodat
Refrén: Légy a vendégünk,
légy az emlékünk,
Ünnepeljük meg a nagy találkozást,
És, hogy elférjünk, arra megkérünk,
ne csinálj felfordulást.
Szép leányok, szép leányok,
Szép leányok ne sírjatok
Hullanak már, hullanak már, hullanak már a csillagok
És mi mégis, és mi mégis, és mi mégis itt vagyunk
Refrén
Valaki mondja meg
(LGT)
Refrén: Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálpezsgőt permeteznek
Fekete könnyel megvéreznek
Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen?
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem?
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem?
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem?
Refrén
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem?
Valaki mondja meg, ki hová érhet,
Milyen az íze az élet vizének?
Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat?
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol marad?
Refrén
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta: ne bánts mást!
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt?
Anyám azt mondta: boldog légy!
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért?
Valahol egy lány
(Koncz Zsuzsa)
Valahol egy lány hófehérben jár
Ő a legszebb messze földön
Hívja őt egy nap az öreg király
Feleségül megkívánja, de így szól a lány:
Refrén: A királyné nem
leszek, nem leszek
Akkor inkább elmegyek, elmegyek
Soha vissza nem jövök, nem jövök már.
Valahol egy lány feketében jár
Arca sápadt, nem beszélhet
Hívja őt egy nap az öreg király
Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám!
Refrén
Valahol egy lány sehova sem jár
Szép titokban eltemették
Hívja őt egy nap az öreg király
Szörnyű mérges, hogyha nem jön - mit tehet mást?
Refrén
Óó, valahol így van ez, valahol így van ez, óó.
Mama kérlek
(Koncz Zsuzsa)
Mama kérlek, meséld el nekem
Hogy milyen volt az élet nélkülem!
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel?
Mama kérlek, meséld el nekem,
Hogy kezdődött az életem?
Véletlen volt hogy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán?
Refrén: Hisz jól tudod, nem
kértelek.
Ne kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.
Mama kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az első szerelem!
Érezted azt, mikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok?
Mama kérlek azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen?
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám.
Refrén
Mama látod zavarban vagyok.
Most megint egész másra gondolok.
Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki,
És tőlem is ezt kérdezi.
Mit mondjak én akkor neki?
Mit mondjak én akkor neki?
Cigányhimnusz (Zöld az erdő)
Zöld az erdő, zöld a hegy is,
A szerencse jön is, megy is.
Gondok kése húsunkba vág,
Képmutató lett a világ.
Egész világ ellenségünk,
Űzött tolvajokként élünk.
Nem loptunk mi, csak egy szeget
Jézus vérző tenyeréből.
Isten könyörülj meg nékünk,
Ne szenvedjen tovább népünk!
Megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargóvá tettél.
Mért hagytuk, hogy így legyen
(Illés együttes)
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk.
Refrén: Virágok közt veled
lenni,
Tudod, szép volna kedvesem,
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudod, szép volna kedvesem,
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem.
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
El ne hidd azt, minden rendben, bárki szédít
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa.
Refrén
Afrika
(Kft
együttes)
Ha meguntam, hogy mindig itt legyek
Majd utazgatok, mert utazni élvezet
De szóba se jöhet Skandinávia
Csak a jó meleg Afrika, ott fülledt az erotika
Aha-ha
Kibérelek egy jó nagy puputevét
Bejárom Kenyát és Zimbabwét
Minden feketének fizetek egy feketét
Tömény romantika, imádlak Afrika
Aha-ha
Rerf.:
Párduc, oroszlán, gorilla, makákó
bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió
szavannák, fekete nők
Ó-ó-ó, Afrika!
A lányokat majd a bozótba csábítom
Egy négercsókért mindenem odaadom
Utólag úgyis az egészet letagadom
Ha kérditek idehaza: Na milyen volt Afrika?
Aha-ha
Refrén 2x
Bájoló
(Szabó Balázs Bandája)
Rebbenő szemmel ülök a fényben,
Rózsafa ugrik át a sövényen,
Ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
Surran a villám, s már feleselget.
S már feleselget, fenn a
magasban,
Fenn a magasban dörgedelem vad,
Dörgedelem vad, dörgedelemmel,
Dörgedelemmel, s kékje lehervad.
S kékje lehervad, lenn a
tavaknak,
Lenn a tavaknak, s tükre megárad.
S tükre megárad, jöjj be a házba,
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat.
Vesd le ruhádat, már esik is
kinn,
Már esik is kinn, már esik is kinn.
Vesd le az inged, mossa az eső,
Mossa az eső össze szívünket.
Egy
hétig tart
(Bródy János)
Vasárnap ismertem meg őt
vasárnap este hét után
És úgy esett, hogy hétfő reggel
tőlem ment munkába a lány
És este kis szatyorban hozta
a fogkefét, s a tiszta bugyit
És kedden, még mielőtt elment
az ágyba kaptam reggelit
És kedden este moziba mentünk
a film egy szerelemről szólt
S a lány a vállaimon sírt
mert olyan szomorú vége volt
És szerdán majdnem elaludtunk
egy gyönyörű éjszaka után
S egész nap az járt a fejemben
de szép kismama lesz a lány
S csütörtökön csak beszélgettünk
és elmesélte az életét
Azt is, hogy volt egy nagy szerelme
s azt is, hogy nem feledte még
És pénteken egy társaságban
ahová én vittem el őt
Megsértődött egy szó miatt
s talált egy régi ismerőst
És péntek éjjel nem aludtunk
csak veszekedtünk hajnalig
S mikor végül átöleltem
nem éreztem, hogy megszorít
És szombaton nem találkoztunk
azt mondta, fontos dolga van
Hát így történt, hogy szombat este
egy kissé leittam magam
Vasárnap délig ágyban voltam
fájt a fejem és mindenem
Hát írtam egy dal ezzel a címmel:
egy hétig tart egy szerelem
Csillag
vagy fecske
(Kispál és a Borz)
Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád
Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre
És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)
Csipogó
(Biorobot)
Nem is értem, hogy nem telik az idő
Vártam, de csak nem múlik el a múlt
Körülöttem a réges-régi kör
Cipelem tovább, ha már így alakult
Köd alattam a kockás háztetők
A sebeimnek a csípős szembe szél
A tenyeremben a hullócsillagok
Te veszni hagynád a semmiért
Nem is értem, miért nem menekülök el
Megígértem, hogyhogy nem alakulok át?
A füleimnek a csípős szél fütyül
A fogaim közt száraz szalmaszál
Köd előttem a réges-régi út
Sose vívtam a széllel háborút
Ha kopogott, én mentem vele tovább
Síneken, kerítéseken át
A fogaim közt réges-régi szó
A szavaimtól szótlan házfalak
Köd alattam kockás háztetők
Mosolyokból épült kőalak
A tenyeremben a hullócsillagom
Hunyorító, durcás kismadár
Csipogó, kis, sápadt angyal
Nézd, egy angyal ott tollak nélkül is
Elszáll, mert túl közel hajoltál
Elszáll, mert hangosan pofáztál
Elszáll, mert túl sokat beszéltél
Ott száll, nézd, ott száll
Miért nem szól hozzám?
Mondom, mert túl közel hajoltál
Miért nem szól már rám?
A közelemben a réges-régi út
Sose bírtam a széllel a háborút
Ha befejezted, engedd magad
Nézd, egy akkord válasz nélkül
Ne
Csonka
Vers
(Kávészünet zenekar)
Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú
volt az első versszak, jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.
Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,
tán a ma lepergő, oszló testű felhő.
Kerekes
Gábor: Fotómodell
Az egyik bíróként végzi az ügyeket, a
másik
kertészként nyesi a rügyeket,
harmadik kenyere pikula, nyenyere, mer' ő a nagyszerű
zenezseni.
Negyedik alkalmazott matematikus, anyagi helyzete jóformán
tragikus,
ötödik jólmenő rutinos butikos, árait évente felemeli.
Hatodik csillagász, lesi a kék eget, hetedik iszákos, az
utcán kéreget,
nyolcadik festeget meztelen testeket, erőt vett rajta a
tempera-láz.
Van, aki szaladgál, fusizik, maszekol, van, aki sebész
lett, hasakat kaszabol,
van, aki kutató, grafikon-mutató, mikroszkóp műszerek
között tanyáz.
Másikat most láttam zordul a tévében, elmondta, mi volt a
fordulat évében,
s olyan is van, akiből lett már valaki, valami nagykutya a
rendőrségen.
Van, aki disszidált öt éve nyugatra, pedig a nyelveket
mindig csak ugatta.
tudta ő remekül, hogyha kitelepül, megszedheti magát
kellőképpen.
Van aki férjhez ment, nevel öt krapekot,
s veri a fejükbe a nehéz matekot,
van aki zöldséges, mondhatom, költséges,
ha bevásárláskor ő hozzá mész.
Van, aki régész lett, csontokat kapirgál, van, aki gondozó
a foltos tapírnál,
van aki fuvaros, van, aki asztalos kezéből
kikerül szék és fotel.
S hogy mi lett belőlem, csöppet sem meglepő,
szépségem közismert, modorom megnyerő,
remek az alakom, s ezen az alapon lettem én
manöken fotómodell.
Kerekes
Gábor: Kerekes 1987
Életünk legszebb négy éve lassan csak
múltban létezik.
S az iskolánknak a levegőjét, már új
diákok élvezik.
Jövőre az új épületben. A mikroklíma a
régi marad.
Mivel fölötte nem jár az idő, de
megtudhattuk, hogy benne elszalad.
Múlnak az évek, s a szép emlékeknek
szívemben már alig van hely.
A nulladikos tábor, már olyan tábor, de
megígérem, hogy nem felejtem el.
Csak tegnap jöttem először ide. És ma
már el is ballagok.
S hogy ide jártam, őrzi egy tabló, és
bizonyítják: törött ablakok.
Múlnak az évek, de a szép emlékeknek
szívemben mindig van hely.
A kémia óra, oly sok szépre, jóra
emlékeztet, hogy nem felejtem el.
Csak tegnap jöttem először ide. És ma
már el is ballagok.
S hogy ide jártam, őrzi egy tabló, és
bizonyítják: törött ablakok.
S hogy ide jártam, őrzi egy
tabló, és
bizonyítják: törött ablakok.