Magyarországon 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták.

Ide szállították iskolánk egyik volt diákját, Kiss Lászlót is családjával.

Kiss László és ikertestvére, Endre a szintén iker édesapákkal

Kiss László és ikertestvére Endre 1928-ban születtek a Fejér megyei Seregélyesen egy erős magyar identitással rendelkező neológ zsidó családban. A seregélyesi kisiskolás évek után a zsidótörvények miatt Lászlót nem vették fel a székesfehérvári gimnáziumba, így 1943-ban a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium “zsidó osztályába” került, Bandi Seregélyesen maradt. 1944-ben a családot a seregélyesi, majd a székesfehérvári gettóba kényszerítették, ahonnan Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.

A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza.

László annak köszönhette életben maradását, hogy ikertestvérével, Endrével a tábor „orvosának”, Mengelének kísérleteihez kiválogatták őket. Az ikerlágerbe kerültek, ahonnan különféle vizsgálatokra, mérésekre vitték őket az elkövetkező időszakban a többi ikerrel együtt. Az 1945 januárjában indított halálmenetből az ikrek megpróbáltak megszökni, de László ikertestvérét, Bandit menekülés közben lelőtték. László családjából egyedül tért vissza. 1945-ben Budapesten leírta emlékeit, mely később Auschwitzi napló címmel jelent meg. Ebben következőképp emlékszik vissza 1944 tavaszára:

„Ekkor jött a hír, hogy a fél járás zsidóságának Seregélyesre kell költözni. Ez kb. május 16-án volt. Ez az állapot tartott június 5-ig. Közben május 21-én Apukáékat behívták munkaszolgálatra. Még június 1-én összehívták a falu zsidóságát, aminek a száma a vidékiekkel megszaporodva kb. 200 főt tett ki, hogy még utoljára szép szóval és azután veréssel kivegyék belőlünk, hová rejtettük el értékeinket. Minden családból a családfőt vallatták és verték meg a vallomás kicsikarására. Mivel ekkor Apuka már bevonult munkaszolgálatra, ezért ennek a tortúrának Anyukát vetették alá. Június 5-én hajnalban felzörgettek bennünket a csendőrök. Csak azt mondták, azonnal öltözzünk fel és menjünk az udvarra sorakozni. Mikor sorba álltunk, a törzsőrmester egy papírlapot vett elő és olvasni kezdte: Hivatalos hatalmamnál fogva felszólítom önöket arra, hogy személyenként 50 kg legszükségesebb holmit, élelmet és ruhaneműt 1/2 órán belűl csomagoljanak össze, mert a községi munkatáborba lesznek szállítva. Az 50 kg-ban a következődolgokat vihetik magukkal. Ekkor felsorolta mennyi és milyen élelmiszert és ruhát lehet vinni. Ezután csomagoláshoz fogtunk, természetesenkapkodva és a legfontosabb dolgokat kifelejtettük a csomagjainkból. Mikor készen voltunk, újból sorba állítottak bennünket a csomagokkal és a malom udvarába vittek. Itt mindenki csomagját átvizsgálták, órát, töltőtollat, ceruzákat, pénzt, a bejelentett ezüstholmit, karikagyűrűket, a jobb zsebkéseket, igazolványokat, tárcákat és általában minden értékesebb dolgot elvettek tőlünk. Ezután következett a testi motozás, amiheza csendőrök nők esetén a községi szülésznők közreműködését is igénybevették. 3 órakor délután elindultunk az állomásra és a háromnegyed ötös vonattal bevittek bennünket Fehérvárra és itt a téglagyár nyitott félszereiben helyeztek el bennünket. A második és a harmadik nap egész Fejér megye zsidóságát ide összpontosították, a sárbogárdi járás kivételével.7 Itt ekkor 2700-2800 ember volt összezsúfolva. Egyik nap a csendőrök még egyszer kutatást és motozást tartottak. Most már nem csak az értékesebb dolgokat, hanem ami megtetszett nekik, elvitték. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. 14-én az egész tábort sorakoztatták, kivittek az állomásra, gyorsan bevagoníroztak8 bennünket, egy vagonba 65 személyt és délután elindultunk Budapest felé, Seregélyesen keresztül. Ekkor még senki sem tudta, hogy végállomásunk az auschwitzi tábor lesz. bennünket Fehérvárra és itt a téglagyár nyitott félszereiben helyeztek el bennünket.”

Kiss László a háború végén visszatért, Budapestre költözött. Nagybátyjának biztatására megírta az Auschwitz naplót. Tanulmányait befejezte, egyetemi végzetséget szerzett, majd Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának vegyészprofesszora lett. Két gyermeke és négy unokája született. Kiss László 2022-ben hunyt el.