Rendhagyó és örömteli alkalomból vagyunk itt. Nem azért rendhagyó, mert egy diákkiállítást nyitunk meg, abból azért akad szép számmal, sőt ma már elmaradoznak a didaktikus és szépelgő hívőszavak is előle, hanem azért figyelemre méltó, mert egy progresszív intézmény a tárgya a projektnek. Így ez a projekt nemcsak az alkotásra adott módot, hanem arra is, hogy a berzsenyisek megismerkedjenek egy korszerű gondolkodásmóddal s egy korszerű kulturális tevékenységgel. A FUGA Budapest Építészeti Központ elsőrendű üzenete ugyanis a következő: az építészet a kultúra elválaszthatatlan része, amelyet úgy igazol az intézmény, hogy a kortárs építészet apropóján sokrétű szellemi közösséget teremt.

Itt a zene, a képzőművészet, a fotó, de még a színház s mi több a gyerekprogramok is.   

Bizony, jó, ha ezt a kevéssé tökéletes világot több szempontból vizsgáljuk.  A FUGA együttműködést kínál, egyfajta összhangzattani gyakorlatra hívja a kultúra szereplőit, s ekként belehallhatjuk a fuga szóba a fúgát is, amely, mint tudjuk, egy többszólamú zenei műfaj.

A Fuga most egy gimnáziumi közösségnek nyújt bemutatkozási felületet.

És miért is fontos a Fuga szemlélete, küldetése? Azért, mert Magyarországon az együttműködésnek, kooperációnak, integrációnak híján vagyunk. Pedig az internet például lefedi az országot, ma már az ország lakóinak többsége hozzá is fér, használja. Ám az internet hatalmas, nyitott hálózata sem teremti meg a hatékony együttműködést a társadalom szereplői között. Ennek több oka van. Szoktunk hivatkozni a történelmi örökségünkre, a kulturális hagyományainkra, politikai adottságainkra, de sajnos nevesíteni kell a szegénységet is. A szegénység pedig bizalmatlanná, feszültté, óvatossá teszi az embereket, és akkor még nem is beszéltünk halmozottan hátrányos régiókról. Nagyon sok a tennivaló. De ez a projekt azt bizonyítja, a kihívások, (ebben a körben legalább is), jó termőtalajra hullnak. Bízom benne, hogy a kreativitásotok, tehetségetek, elszántságotok - ez látható a falakon - alkalmassá tesz benneteket, hogy minél több pozitív folyamatot indítsatok el a közeljövőben. Ehhez járult hozzá a FUGA és a nagyhagyományú iskola, a Berzsenyi Gimnázium, amely elsődlegesen ugyan a természettudományos pályákra készít fel benneteket, de nagyon fontosnak tartják az esztétikai nevelést is, ami csak erősíti az elsődleges feladatot! És itt említessék meg két pedagógus neve:

Tóth Júlia, aki 19 éven át foglalkozott a gyerekkel, és Boskovitzné Csernyánszky Katalin, aki pedig most vette át a rajztanítást a Berzsenyiben.

A feladat nagyon izgalmas volt. A diákoknak a FUGA szóval, a fuga szó betűivel kellett egy címlaptervet készíteni. Azt gondolom, az alkotók kivétel nélkül, bármilyen megoldást is választottak,  tanúbizonyságot tettek afelől, hogy mind a fuga szó jelentését, „téglák közötti vízszintes vagy függőleges hézag; illesztés, ereszték", s mind a szó jelentéstartományait ismerik, és értik a Fugának, mint intézmények a funkcióját.

Három nagyobb csoportba osztanám a munkákat, amely, mint minden tipizálás, nem lehet tökéletes, vannak olyan munkák, melyek egyikbe sem sorolhatók be, míg vannak, amelyek akár többe is.

Az első csoportba a formalista-konstruktivista munkák kerülnének, amelyekben az alkotók a betűtestetekkel, a betű-tömeggel játszottak, s azokból konstruáltak síkokat, síkban megjelenő tereket, térképzeteket, objektumokat, valahogy úgy, bár nyilván a mai vizuális kultúrához igazodva, mint annak idején Kassákék. Persze e munkák között is különböző szemlélet uralkodik. Vannak közöttük a mérnöki rajzok szigorúságát idézők, de humorosak és játékosak is. Sőt volt, aki egyáltalában nem ijedt meg attól, hogy a feladatba kódolt minimalizmust színekkel, geometrikus vagy organikus motívumokkal dúsítsa fel, s ráadásul sikerült elkerülnie a dagályosságot a mesterkéltséget is. És annak is örültem, hogy volt, aki konkrét művészeti utalásokat is tett, így például megjeleni az op art egyik nagy mesterének, Vasarelynek is szelleme.

Egy kisebb csoport az építkezést, a teremtést, a mérnöki munkát idézi meg a grafikákban. A F, az U, a G és az A betűk ténylegesen építészeti alkotó-elemként, panelként szerepelnek, és belőlük emel épületeket  a teremtő munka. És eszembe jutott Weöres Sándor Építők című, mondjuk így gyerekverse, emlékszünk még?:

Szív dobban,

Szív dobban,

Kalapács koppan, tűz lobban.

Feszül az új híd, dörög az új gyár,

Virul az ország, újra él már!

A vers az ötvenes években íródott. Később a mester szemére vetették a versike túlzott optimizmusát. Tudjuk, a rákosi korszakban iparszerűen folyt a valósághamisítás. Nem az én tisztem megvédeni Weörest. De az építkezések látványában, ez kétségtelen, benne van az alkotás pozitív lelkesültsége.

A harmadik csoportba azokat a munkákat sorolnám, amelyeken a betűk körül az építészeti örökség, az épített környezet jelenik meg. Így találkozunk a megalitikus kultúra remekével a stonehenge-el, amely a legújabb kutatások szerint az ellenségeskedő népcsoportok egységét volt hívatott kifejezni. Milyen szépen is hangzik!

Feltűnik az antik timpanonos templom, amelynek oszlopaira került a Fuga-felirat, és persze látható itt a nevezetes római Colosseum, a London parlament a Big Ben-nel, a piramisok és persze az A betűnek is kiváló Eiffel-torony. Ahogy találkozunk az Erzsébet-híddal is. A híd összeköti a folyó két partján zajló életet. Nem véletlen lesz a kultúrák, a civilizációk, a különböző közösségek közötti kapcsolat szimbóluma. És végül azt említeném, hogy képbe került az olyan kortárs vizuális jelenség is, mint a megannyi problémát, kérdést felvető, szeretve-gyűlölt graffiti. Ez pedig már tényleg rólunk szól. Rólatok és az építészetről, a művészetről és a kommunikációról.

Gratulálok a diákoknak és a köröttük bábáskodó felnőtteknek egyaránt.

            Hemrik László