Májusban és júniusban a sokszínű szervezői csapat kettő felejthetetlen kirándulást bonyolított le. Augusztusban a négy napos táborban is megállták helyüket és nekik köszönhetően unatkozásra nem maradt idő.

A NagyNull egy gyönyörű hagyomány, amely megadja a kezdő löketet, és segíti az újonnan érkezett berzsenyis diákokat már évtizedek óta. Mi is reméltünk egy ilyen tábort megszervezni, ahol a diákok nem csak évfolyamtársaikkal, de a felsőbb évesekkel is megismerkedhetnek.

Szebegyinszki Blanka, 12.D

Az első csoptalira mindenki másképpen érkezett meg. Volt, akitől nem is kellet kérdezni, máris válaszolt. De akadt olyan is, aki remegett az izgalomtól. A legjobb számomra az volt, hogy többükkel együtt mentem haza és áradoztak, hogy mennyire jól érezték magukat. És amint hazaértem, három üzenet fogadott, hogy megköszönjék az élményt.

Perényi Jonka, 10.A

Rengeteget izgultam, hogy minden gond nélkül lemenjen. Azonban amikor például a hívózenénél ott álltam a nulladikosaim előtt és azt láttam, mennyire élvezik, végre számomra is kitisztult, hogy minden nagyon szuper. Aztán amikor oda is mentem néhányukhoz, szóban is meggyőztek.

Annyira lelkesítően hatottak rám, hogy utána az egész tábort plusz erőkkel tudtam végigcsinálni. Meghatott az, ahogyan beszélni tudtak arról, mennyire élvezik az egészet, hogy még sosem volt hasonlóban részük. Nagyon sokat adott és ad is nekem a hálájuk és odaadásuk. Utólag is köszönöm mindenkinek!

Bicskei Dóri, 12.C

Eleinte nem tudtam mire számítsak, ilyen vagy ehhez hasonló élményben még nem volt részem.

Igazából egész nyáron erre vártam, nagyon izgatott voltam és vártam a tábort, jó volt újra látni a csopim és beszélni velük.

Szakács Ádám, 9.D

A tábor a pályaudvaron kezdődött, ahol az ezt megelőző csoptalik miatt sem éreztem magamat egyedül. Az más kérdés, hogy a vonat spontán 1 óra késéssel indult meg úti célunk felé, de erről nem a szervezők tehettek.

Nagyon vártam a másik három osztályt, kíváncsi voltam, kikkel fogok eltölteni még négy évet a Berzsenyiben. A közös hang szinte rögtön megvolt, ehhez kellett az, hogy mindenki nyitott legyen az új közösség felé, és szerencsére mindenki az is volt. Amennyire különböztünk, annyira jó csapattá kovácsolódtunk már az elején.

Nemesrévi Ákos, 9.C

Mikor beléptünk a tábor bejáratán, rögtön fogadott minket a csodás színészi tehetséget birtokló személyek tömkelege; nagyjából 4 háznál kellett szerencsét próbálnunk, mire megkaparintottuk saját lakóhelyünket, de az összes kihívást élveztem. Már az első napon szinkronban volt minden, a szervezés fenomenális volt, és szerencsére ez kitartott a tábor utolsó mozzanatáig. Különösen szórakoztatónak találtam a színházi előadásokat, minden csapat bemutathatta színészi tudását, és ezekre rákontrázva az átvezetőkért felelős brigád, amely 8-10 főből állt legalábbis szerepük szerint; munkásoktól, ősembereken át egészen az izmos testű fiatalemberekig terjedt.

A legszínvonalasabb program azt hiszem, a színdarabok és nem mellesleg a két műsorvezető volt. Nagyon élveztem!

Durmann Lili, 9.D

Számomra nagyon fontos volt, hogy mindazt tovább tudjam adni a nulladikosoknak, amit a Berzsenyiben kaptam. Igyekeztünk jó hangulatot és légkört teremteni nekik mind a táborban, mind az ezt megelőző csoptalikon és kirándulásokon. Először próbáltunk mi magunk megnyílni feléjük, ezáltal nekik is biztonságot adva, hogy egy bátorító barátságos közösségbe kerültek, ahol ők is nyugodtan kibontakozhatnak. A tábor során örömmel láttam, hogy még a legfélénkebb és kezdetben nagyon csendesnek tűnő nulladikosok is rengeteget beszélgetnek csoptársaikkal, sőt, már új emberek (új osztálytársak) felé is jobban nyitottak. Szuper közösségek alakultak ki, és ezt nagyon-nagyon jó volt látni.

AnonímCsopvez, 11.B

Másnap reggel fogadott minket a megszokott Slumville Sunrise, mások csak indokolatlanul bonyolult kéz-és lábmunkát igénylő rángatózások 3 percen át folyó mozgáskészségnek hívták, és utána jöhetett a kevésbé izgalmas reggeli. A csodálatos szervezők ezt is megoldották, hiszen mindenki 1 brióst evett meg 2 helyett, így az egész tábor ideje alatt igyekeztek szétosztani a fennmaradt, számításaim szerint körülbelül 250 darab étket, melyek az idő múltával saját lábat növesztve útnak indultak volna. Innen is gratulálok a briósevő verseny győzteseinek!

Állandóan az kattogott az agyamban, hogy vajon most mi lesz a hívózene. És az első nap folyamán vártam a négy órát, hogy végre táncolhassunk. Célom volt, hogy első sorban mutathassam, hogy igen egyre jobban megy a tánc, csak sajnos az idő múlásával lettem rosszabb. De még mindig azt mondom, hogy a hívózenére való táncolást nem lehet leírni.

Perényi Jonka, 10.A

Szívet melengető érzés volt látni, ahogy a nulladikosaink mosolyogva, jó kedvvel táncolják előttünk a hívózenét. Fantasztikus volt!

Pintér Bálint, 13.B

Nagy kihívást állítottak elénk a szervezők, igazán izzasztó feladatokat kellett teljesítenünk, mivel hát valljuk be, az Alvilágban elég csúnya lények élnek, Segédeket is kellett toboroznunk. Miután mi már testileg készen álltunk a nehéz feladatra, aukciós megoldás, bekiáltásos mechanizmussal véghezvitt vásárlás ment végbe. Gordon Ramsay mellett Buddhát, Mariot, akár Michael Jacksont és Donald Trump-ot is megszerezhettük volna.
Gordon Ramsay volt a legjobb!

Töller Kármen, 9.D

Kasszás Erzsi fenomenális volt, de Donald Trump se volt kutya. Azonban Scooby Doo volt a kedvencem.

Durmann Lili, 9.D

Második éjszaka elvesztettük a csopvezeink java részét, és a csúnya Alvilágban nekünk kellett tovább haladnunk, visszaszereznünk őket. Bohócok akartak minket megenni, veséinket akarták eladni. Végül sikerült visszaszereznünk eltűnt vezetőinket.
A legjobb program a második este volt, mert tényleg nagyon beleéltem magam, teljesen valódinak tűnt az egész.

Szakács Ádám, 9.D

A következő nap folyamán tragédia történt. Eltűnt egy ember a táborból, és ki kellett derítenünk, hogy mi történt. Szerencsére sikerrel jártunk, ám eközben elvesztettünk két fontos vezetőt, így őket pótolnunk kellett. Két felkészült és mindenre elhívatott nulladikost kellett megszavaznunk, vajon melyikük a legrátermettebb a feladatra?

Nagy nyomot hagyott bennem, amikor az egyik nulladikos megkérdezte a csopvezeit, hogy akkor most tényleg csak szerepelnek vagy önmagukat adják. Mert ha szerepelnek, akkor nagyon jól csinálják a dolgukat!

Gál Kristóf, 10.C

Jó volt látni, hogy ilyen jól szórakoznak a nulladikosok, a versenyzők is nagyon szépen helytálltak!

Túri Zoli, 11.B

Ezek után bekövetkezett a végső csata, Percy-ék végül legyőzték Kronoszt!

Borzasztóan élveztem a felkészülést, azt is, amíg nem szerepeltem és azt is, amikor igen. Egészen ijesztő, hogy nagyjából kétszáz ember téged és néhány társadat figyeli és szurkol. Harc rész fantasztikus volt, az apró bakitól eltekintve hogy ellenségünknek ténylegesen kiment a válla és így nem tudtok továbbvinni az eredeti koreográfiát, de szerintem így is epikusan nézhetett ki! De minden erőnket be kellett vetni, hogy Kronosz maradjon a végén a földön! És sikerült is.

Varga Péter, 12.C

Este egy kivételesen hosszú mozgáskultúra vette kezdetét. A Nagy Bummtól az evolúción keresztül az emberek fejlődésén át egészen az önpusztulásig jutottunk el. Nagyon érdekes és szórakoztató, emellett érzelmekkel teli élmény volt. Ezután elbúcsúztunk a végzősöktől.

Számomra idén is a szokásos harmadik esti program nyújtotta a legtöbbet. Más volt, mint ahogy eddig megszokhattuk, de így is ugyanolyan hatást ért el mindenkinél, mint az előző években.

Kaposi-Ly Anna, 12.A

Az események után elmentünk kipihenni magunkat. Vagy mégsem? Ugyanis felkeltettek minket néhány óra múlva, majd megkértek minket, hogy öltözzünk fel. Azt hittem, hogy átmegyünk egy kiképző táborba, de egy biztos: nem volt egyszerű lemászni az emeletes ágy tetejéről. Kiképző tábor helyett egy gyönyörű programon vettünk részt, ami azt hiszem, mindenki számára hatalmas emlékként marad meg.

Másnap ellenünk fordult a világ. Csodálatos volt. Végül visszakaptuk csopvezeinket, bocsánatot kértek vétkeikért. Ezek után együtt vonultunk le a játszótérre, ahol közösen eltöltöttünk még egy kis időt, majd felszálltunk a szintén késő vonatra. Az éneklés most sem maradhatott el.

Számomra mindig az éneklés a legkedvesebb emlék, mivel már amikor én voltam nulladikos is imádtam. Ügyesek és hangosak voltunk!

Varga Péter, 12.C

Elképesztő, hogy milyen hatalmas munka van az egész tábor mögött. Zseniálisan meg voltak szervezve a programok és persze ezzel együtt maga a tábor is.

Frusteri Elena, 9.D

A Déliben a búcsú vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt örültem, hogy a nulltábor során még jobban összeszoktunk, és már együtt, egy nagy csapatként kezdjük a 9. osztályt. Másrészt pedig szomorú voltam, mert vége lett a nulltábornak, ami ezer meg ezer felejthetetlen élménnyel gazdagított nem csak engem, hanem mindenkit

Nemesrévi Ákos, 9.C

Befejezésképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy eddigi életem legszebb 4 napja volt, és innen is köszönöm mindenkinek ezt a felejthetetlen élményt!