A könyvtár területe az iskola nagyságához és a tanulók számához mérten megfelelőnek mondható. A 196 m2-es teremben 40 ülőhely áll az olvasók rendelkezésére.

A könyvtárterem az épület földszintjén helyezkedik el, az iskola forgalmas központjának közvetlen szomszédságában, így jól megközelíthető - szinte el sem kerülhető.

A modern épületnek azonban hátrányai is vannak. Több tényezőre is gondolok, például a panelépületek száraz levegőjére, amely csak megfelelő légnedvesítéssel lenne ellensúlyozható.
Sajnos ez egyelőre nincs megoldva, s ennek kárát látják a könyveink is - főként a régi könyvek gyűjteménye károsodik megengedhetetlenül.

A tervezés hiányosságai megmutatkoznak az alaprajzi elrendezésben is. A viszonylag nagy terület ellenére is nehézséget okoz egyszerre és egy helyre leültetni egy nagyobb csoportot - nem beszélve egy egész osztálynyi tanulóról...

A könyvtári órák ritkaságát ez okozta eddig. Az előző tanév végén azonban a terem átrendezésével megpróbáltunk kialakítani egy tágabb teret erre a célra, ügyelve arra is, hogy emellett megmaradjanak a közkedvelt egyéni “kutatóhelyek” és a kisebb csoportos munkaasztalok is.

A bútorzat átrendezése sem pótolja azonban azt a tervezési hibát, hogy a 20-25 ezer kötetes könyvtár számára nem készült egy ekkora épületben sem raktárhelyiség. Az állomány növekedésével egyre nagyobb hiányát érezzük.

A könyvtárosok feldolgozói és egyéb háttérmunkáinak elvégzésére sincsen a nyugodt munkavégzést lehetővé tévő külön helyiség. Mivel a könyvtár egylégterű, és a kölcsönzés egész nap folyamatos, a feltáró munka hatékonyságát ez károsan érinti.

Az említett hiányosságok ellenére elmondható, hogy a tíz év alatt a könyvtártermet “belaktuk”, és a látogatottság is jelzi, hogy a tanulók otthonosan érzik itt magukat.

Az átgondolatlan tervezésből adódó hibákat találékonysággal igyekeztünk eddig is korrigálni, hogy legalább átmenetileg megoldjuk a problémáinkat.

A jövőt illetően viszont már most el kell gondolkodnunk az esetleg véglegesen megnyugtató megoldásokon. ( Pl. raktárhelyiség kialakítása.)
 

1.2 A BDG helyi számítógépes rendszere és a könyvtár

A könyvtár szerepe és kihasználtsága nőni fog azzal, hogy a helyi hálózatról is elérhetők lesznek az adatbázisai. (Lásd: melléklet)
A térbeli szűkösség is kevésbé lesz zavaró, hiszen sok munkafolyamat a könyvtárteremben való fizikai jelenlétet nem kívánja meg feltétlenül, ha az számítógépen is elvégezhető a különféle terminálokról. (Pl. témakeresés, témafigyelés, bibliográfiák készítése a Szirén adatbázisból és a könyvtár helyi adatbázisából. )

Ugyanakkor a helyi hálózat közvetítésével valószínűleg a könyvtár is hatékonyabb Internet-szolgáltatást nyújthat, mint eddig - más on-line kapcsolatokról nem is beszélve...
 
 

1994 őszén jutott a könyvtár - egy környékbeli cég támogatásával - az első számítógéphez, egy 486-os DX típusú géphez, az iskola támogatásával pedig egy mátrixnyomtatót is vásároltunk. Ekkor már ideje volt körülnéznünk a könyvtári szoftverek piacán.

Könyvtárunk nagyságához és profiljához megfelelőnek találtuk a Szirén könyvtári integrált számítógépes rendszert (városi közművelődési könyvtárak is működnek vele), s azóta sem csalatkoztunk benne.

Választásunkat az is befolyásolta, hogy több fővárosi középiskola dolgozott már ezzel a rendszerrel, és a kollégák jó tapasztalatokról számoltak be. A jövőre gondolva pedig ésszerűnek tűnt, hogy olyan rendszert válasszunk, amely egy esetleges összekapcsolódás esetén illeszthető a már meglévőkhöz.
 

2.2 Könyvtári munkafolyamatok a számítógépen - az átállás tapasztalatai és nehézségei

Ha egy könyvtár a számítógépesítés mellett dönt, és nem a nulláról kezdi a munkát, rögtön három kérdéssel találja szembe magát: A/ a már meglévő állományát feldolgozza-e újra számítógépen? ; B/ a visszamenőleges gépi adatrögzítés mellett elkezdje-e rögtön számítógéppel végezni a hagyományos módszerek helyett az egyéb munkafolyamatokat is (pl. a kölcsönzést)? ; C/ tovább építse-e a hagyományos katalógusait?

Minden könyvtárnak alaposan végig kell gondolnia ezeket a problémákat a helyi adottságok figyelembevételével - hiszen mindenhol mások a körülmények. Fontos, hogy az elején jól döntsünk, hiszen esetleg a könyvtár egész jövőbeni fejlődését, annak irányát határozzuk meg ezzel.

A mi válaszaink erre a feltett kérdések sorrendjében: igen, igen, részben.

A/ Vagyis a napi könyvtári munkák (kölcsönzés, újonnan vásárolt könyvek feldolgozása, stb.) mellett megkíséreljük rögzíteni visszamenőleg a régebben vásárolt állomány adatait is.

Döntésünket az indokolta, hogy ezzel - legalábbis a nem túl távoli jövőben - egységessé tehetjük a visszakeresést, és a számítógépes adatkezelés előnyeiről nem kell lemondanunk a régebbi állomány esetében sem. (Természetesen a nagyobb állománnyal rendelkező könyvtárak dönthetnek - és döntenek is - ettől eltérően.)

Sziszifuszi munka ez, még akkor is, ha lehetőségünk van felhasználni hozzá a Szirén program teljes adatbázisát, de ez nem minden könyvtárban folyamatos - nálunk sem...

Vannak könyvtárak, ahol csak az adatrögzítéssel foglalkozó kollégát alkalmaznak - legalábbis félállásban, máshol a kölcsönzés idejét rövidítik meg, elősegítve ezzel a az adatrögzítő munka felgyorsulását.

A mi könyvtárunknak erre nincsen lehetősége, a folyamatos kölcsönzés mellett pedig viszonylag lassabban haladhatunk. (A megnövekedett feladatokat sem tükrözi a fizetésünk, általánosságban elmondható, hogy egy könyvtáros akár vállalja a számítógépesítéssel járó plusz terheket, akár nem - ugyanannyit keres. Ezt legfeljebb lelkesedésből vállaljuk, vagy nem - és akkor lemondunk a magunk szakmai és a könyvtár technikai fejlesztéséről.)

B/ A második kérdésre a rendszer készítőjének ösztönzésére adtuk az igen választ, vagyis rögtön elkezdtük a kölcsönzést (de például a leltárkönyv készítését is) a gépen, annak ellenére, hogy nem épült még ki könyvtárunk helyi adatbázisa, számítógépes katalógusa.

Az első év nagyon nehéz volt, hiszen mindenegyes kölcsönzött könyv rövidített adatait be kellett gépelnünk az első kölcsönzés alkalmával. Ez bizony fárasztó a “könyvtári
csúcsforgalmak” idején, kis leleménnyel azonban megoldható. A második kölcsönzéstől kezdve viszont már a gép önműködően dolgozik a leltári szám alapján! Az adott könyv teljes bibliográfiai rögzítése után a program felülírja a korábbi kölcsönzés során rövidítve bevitt adatokat - s ettől kezdve a kölcsönzési rendszer teljes értékűen működik.

Egyik legjobb döntésünknek tartom, hogy elkezdtük az azonnali gépi kölcsönzést, s minden hozzám forduló kollégának is ezt ajánlottam - bár a legtöbben, mint az elején én is, ódzkodnak ettől.

Minden könyvünk hollétét bármikor megtudhatom, elveszített és a könyvtárban leadott könyvek kölcsönzési adatait módosíthatom, előjegyzést végezhetek, kisebb gond a könyvek év végi begyűjtése a könyvtárba - a nyilvántartásaink sokkal pontosabbak, használhatóbbak, és remek statisztikák készíthetők. (A programnak ezt a részét is folyamatosan fejlesztik tovább a rendszer készítői.) Kár volna minderről lemondani a kezdeti nehézségek miatt.

Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy csak megfelelő fejlettségű könyvtári környezet esetében vezetném be a gépi kölcsönzést a retrospektív adatrögzítés mellett...

Olyan könyvtárakban, ahol nincsenek katalógusok, nem naprakész a hagyományos feldolgozói munka sem, nincsenek hagyományos nyilvántartások, leltárkönyvek, ráadásul csak egy könyvtárostanárt alkalmaztak, természetesen ezek elkészítése az első feladat - ekkor viszont rögtön a program segítségével, számítógépen!

Számukra vigaszt jelenthet, hogy katalógusaik rögtön egységesek lesznek, mivel nincs régi, azt nem kell befagyasztani...
Ilyen helyzetekben azonban még egy probléma felvetődhet: hagyományos katalógusok hiányában milyen eszköz segítségével oktatják majd ezekben a könyvtárakban a katalógusokban való keresést? Hiszen a NAT követelményeinek ez is éppúgy részét képezi, mint a számítógépes adatbázisokban történő keresés, a mai magyar könyvtárak fejlettségéből adódó gyakorlati helyzetről nem is beszélve...

Előrelátóan ezt úgy oldanám meg, hogy pl. egy évig folyamatosan katalóguscédulát is nyomtatnék a feldolgozott könyvekről, vagy mintavételszerűen nyomtatnék különféle művek bibliográfiai leírásairól cédulákat. Így folyamatosan építgetve létrejönne egy kis “tankatalógus”, amelynek nem a mérete - mennyisége, hanem a sokoldalúsága lenne a döntő. (Vagyis minél több katalógustípus használatával megismerkedhessenek a segítségével a tanulók!)

C/ A harmadik kérdés - vagyis tovább építsük-e katalógusainkat - vág talán leginkább a könyvtáros kollégák lelkébe... Hiszen könyvtár katalógus nélkül? Elképzelhetetlen.

(Mohai Lajos, a Szirén egyik szülőatyja szokott előszeretettel élcelődni az egyszeri könyvtáros kollégán, aki inkább minden munkafolyamatot kétszer is elvégez -hagyományosan és gépen is, de csak akkor nyugszik meg a lelke, ha a katalógusa naprakész.)

Korunkat talán legjobban Gutenberg korához hasonlíthatjuk, és a könyvnyomtatás elterjedéséhez. A nyomtatás elterjedése után is írtak - és napjainkban is írunk - kézzel,
de senkinek sem jutott eszébe, hogy a könyveket továbbra is a kódexmásolók technikájával készítse, ha volt már erre egy hatékonyabb és olcsóbb módszer. Ugyanígy szorítják ki fokozatosan a számítógépes adatbázisok és kereső nyelvek is a hagyományos katalógusokat.

Mivel azonban mi az átmenet korában élünk, mindkettőt meg kell tanulnunk és tanítanunk. Ennek a kulturális hagyományőrzésnek szép példája, hogy micsoda értéket képviselnek manapság a régi, kézzel írott kódexek - és milyen jó , hogy a ma élők közül is sokan el tudják még olvasni...)

A két információs fejlődési szakasz másik hasonló vonása, hogy az olcsó és tömegesen előállított nyomtatott könyv megjelenése éppúgy szélesebb körökben tette lehetővé a tudáshoz való hozzáférést, mint ahogyan a számítógépes információkhoz is demokratikusabban és gyorsabban juthatunk. (Gondoljunk a hálózatokra, az Internetre, egyáltalán az osztott üzemmód lehetőségeire.)

Érdemes végiggondolni ezeket, s talán máris könnyebben megbarátkozunk az új technikákkal!

Azért örülök , hogy magam sem hallottam még olyan könyvtárról, ahol a hagyományos nyilvántartásokat és a katalógusokat teljességgel félresöpörték volna a számítógépes rendszer bevezetése után. ( Bár éppenséggel ez sem elképzelhetetlen megfelelő rendszerességgel és szakértelemmel elvégzett mentések esetén, hiszen a rendszer önmagában is teljes értékű és megbízható.)

Abban, hogy mi is a középutas megoldást választottuk, és részben tovább is építjük a katalógusainkat, nem a rendszer megbízhatatlansága és nem is a nosztalgia vezetett bennünket, hanem egyszerűen a praktikum: a könyvtár gyakorlati használhatósága. Ugyanis egy , sőt még két-három gép esetén sem fér hozzá folyamatosan az olvasó a számítógépes adatbázishoz: hiszen az elsőn kölcsönöznek, a másodikon esetleg feldolgoznak, a harmadikon pedig éppen egy másik olvasó keres.

Ezért építjük mi továbbra is folyamatosan a betűrendes keresztkatalógusunkat a számítógépes adatfeldolgozás mellett. Egy-egy törzslapot pedig minden könyvről lerakunk a szolgálati katalógusba a könyvtári háttérmunkák elvégzését segítve ezzel - és persze mindez biztonságot is ad emellett...

A szakkatalógus továbbépítéséről viszont lemondtunk, hiszen tényleg időt és költséget kímélünk meg azzal, hogy nem végzünk el mindent duplán. A tartalmi visszakeresésnek, a szaktájékoztatásnak pedig sokkal hatékonyabb eszköze a számítógépes adatbázis!

Ráadásul a Szirén adatbázis megvásárlásával nemcsak a saját állományunk feldolgozását végezhetjük el lényegesen könnyebb módon, hanem az adott időszakban megjelent teljes magyar könyvtermésről is tájékoztatást nyújthatunk.

(Óriási lehetőség ez a különféle bibliográfiák elkészítésére és adott témához anyaggyűjtésre!)
 
 

Célunk az volt, hogy a két terület munkáját összehangoljuk az eltérő gyűjtőkör, felhasználói réteg ( az Informatikai bázis az egész kerületet is ellátja az iskola mellett ) és a külön teremben való elhelyezés ellenére is.

Különösen indokolt az együttműködés napjainkban, amikor a helyi tantervek végső kidolgozása vár ránk, hiszen a NAT kötelező bevezetése a jövő tanévben, 1998 őszén lesz esedékes.
 

4.2 A könyvtár-informatika oktatása 1998-tól

A NAT az informatikát kiemelt műveltségi területként kezeli, s ennek egyik része - a számítástechnika mellett - a könyvtári informatika is.

A NAT az egész éves óraszámok kb. 5%-ában állapítja meg az informatikára jutó órakeretet.
Az Országos Közoktatási Intézet és a Nemzeti Tankönyvkiadó minősített tantervei ezen belül a könyvtár-informatikára 25 %-ot ajánlanak, vagyis a számítástechnika és a könyvtár-informatika 75-25 %-os arányban osztozik meg az informatikára szánt órakereten.
(Ez nagyjából tükrözi az alapműveltségi vizsgatervezet koncepcióját, amely szerint az informatika vizsga - mint az A) csoportból választandó vizsgatárgy - két részből áll: számítástechnikából és könyvtárhasználati ismeretekből, mégpedig 80-20 % arányban. )

A fenti ajánlásokat figyelembe vettem a könyvtár-informatika helyi tantervének kidolgozásakor is. A tantervem részben adaptált tanterv: a Nemzeti Tankönyvkiadó minősített tantervét használtam fel a tananyag tartalmához alapként, de a szerkezetét tekintve átalakítottam az iskola helyi sajátosságainak és saját elképzeléseimnek megfelelően.

( A tanterv így tükrözi az iskola kettős képzési rendszerét ( négy-, illetve hatosztályos évfolyamok párhuzamos indítása), de lehetővé teszi majd az iskola várható szerkezeti váltásának követését is - a hatosztályos gimnáziummá alakulást értem ezalatt.)

A tantervem fő sajátossága az, hogy nem négy évfolyamra szétaprózva tartalmazza a 7-10. osztály könyvtár-informatikai ismereteit, hanem két féléves modulban koncentrálva a 7. és a 9. osztály első félévében. Ennek több előnye is van, főként az, hogy az iskolánkba érkező tanulók ( ez pedig éppen a 7. és a 9. évfolyamra járó korosztály ), rögtön a tanulmányaik kezdetén szert tehetnek olyan könyvtárhasználati, önművelési, tanulásmódszertani és információkezelési ismeretekre, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek a tanulmányaik során szinte minden tantárgy tekintetében.

Ez az oka annak, hogy a NAT is kiemelten kezeli a könyvtári ismereteket: egyrészt önállósult tantárgyként az informatika műveltségterületén belül, másrészt a bonyolult keresztkapcsolatok révén (kereszttantervként) elvárja más tantárgyaktól is, hogy beépítsék követelményrendszerükbe az adott tantárgy könyvtári szakismereteit - szakkönyvek, lexikonok, szakbibliográfiák, ismerete és felhasználása a különböző tantárgyak oktatásában, stb.

A NAT komplexitásának ezen jegyeit - a könyvtári ismeretek egyfajta tantárgyköziségét - fedezhetjük fel a Kommunikációs kultúra és tanulás, Ember és társadalom, Ember és természet, Földünk és környezetünk - s talán a legmarkánsabban az Anyanyelv és irodalom c. fejezetekben.

A könyvtárhasználati ismeretek átadása tehát tantervközi feladat, és nem merül ki az Informatika műveltségterület könyvtár-informatikai részével: ez utóbbi nyújtja az alapokat, az információszerzési technikák megismertetését, míg az előbbiekre vár ezen ismeretek elmélyítése, gyakoroltatása, az oktatásban történő hasznosítása.

Mindezeknek a feladatoknak a teljesítése a helyi tanterv kidolgozásakor a könyvtárostanártól és az érintett területek szaktanáraitól nagyfokú együttműködést kíván meg.

A tantervemnek jelenleg a makro-változata van készen, most dolgozom az átmeneti tanterveken. Az egyeztetések után szeretném elkészíteni a mikrotantervet, a 7. osztályos anyagra koncentrálva, hiszen először -1998-ban - ez kerül bevezetésre.

4.3 Az új könyvtárismereti szakkör és az FPI felkérése

Tulajdonképpen azt a munkát folytatnánk hivatalosan, amit már elkezdtünk, de írás-, könyv- és könyvtártörténettel is foglalkoznánk. (Annál is inkább, mivel a NAT ezt nem tartalmazza, viszont lehet iránta mélyebb érdeklődés.) Tehát a szakkör könyvtárhasználati és egy kicsit kultúrtörténeti jellegű is lenne egyszersmind.

Az első félévben azonban elsősorban a helyi tanterv hetedik évfolyamra tervezett anyagát vennénk át kísérleti jelleggel. Ennek azért lenne nagy jelentősége, mert a könyvtár-informatika oktatásának nem voltak tantervesült előzményei, nincsenek tehát gyakorlati tapasztalataink, amelyekre alapozhatnánk.

Ezt a pedagógiai hátrányt szeretném kiküszöbölni a tanterv 1998-as bevezetését megelőzően egy részének a kipróbálásával.

Az első félév tapasztalatait követően a második félév elején az FPI könyvtári szaktanácsadójának kérésére bemutató órát tartanánk ugyanezzel a csoporttal, amelyen a pedagógiai intézet által szervezett tanfolyam, a fővárosi középiskolák könyvtárostanárai vesznek részt.
 
 

Szakmai fejlődésünket, továbbképzéseinket is a könyvtári informatika irányában tervezzük munkánk színvonalának növelése érdekében. (Számítógépes tanfolyamok - pl. Internet-tanfolyam - és könyvtári szakinformátor képzés.)

Úgy érezzük, hogy erre szükségünk van ahhoz, hogy a napjainkban és a jövőben folyó könyvtári fejlesztéseket érdemben követni tudjuk, netán ennek kezdeményezői is lehessünk.
 

5.2 Vetélkedők, versenyekre történő felkészítés

Az iskolai könyvtárak egyik hagyományos feladatának tartjuk a különféle versenyekre készülő diákok segítését az anyaggyűjtésben, bibliográfiák elkészítésében.

De az utóbbi három évben már mi is készítettünk fel tanulókat a Bod Péter könyvtárhasználati versenyre, s magunk is rendeztünk játékos könyvtárhasználati vetélkedőt - legutóbb például a Berzsenyi Napokon.
 

5.3 Kiállítások a könyvtár anyagából

Kevésbé hagyományos, de egy könyvtártól sosem idegen feladat a különféle kiállítások szervezése, megrendezése.

Tavaly március 15-én rendeztünk sok korabeli idézettel és térkép- , fotómásolattal kiállítást, saját anyagunkat kiegészítve a Petőfi Irodalmi Múzeum forrásaival.

Idén iskolánk új épületbe költözésének 10. évfordulójára állítottunk össze kiállítást régi könyveinkből, iskolatörténeti dokumentumainkból.

A válogatás során sok érdekességre bukkantunk, régi reklámcéduláktól I. világháborús katonai behívón át majd’ százéves “puskáig” - utóbbin a dolgozatíráshoz használt eszközt értem...
 

5.4 Megemlékezés tanárkollégák évfordulóiról

Mivel az iskolai évkönyvekhez mi, könyvtárosok férhetünk hozzá a legegyszerűbben, ezért az évfordulósok neveit is mi tartjuk számon.

Ezt azért tartjuk fontosnak, mert hiába várjuk a társadalomtól, hogy erkölcsileg - netán anyagilag is - elismerje a pedagógusok munkáját, ha mi magunk sem figyelünk oda egymásra, a másik erőfeszítéseire.

Lehet, hogy az egy munkahelyen eltöltött idő sokak szemében már nem feltétlenül érték, nem vall a munka minőségéről, de szerintem megbecsülést érdemel, különösen, ha a nálunk is tapasztalható erősödő elvándorlást nézzük.

Az írás a szerző 1998. január 27-én és február 3-án elhangzott előadásai alapján készült. (Helyszín: Berzsenyi Dániel Gimnázium, az FPI által szervezett 185. sz. módszertani tanfolyam.)